Keresés
  • JL

Kongruencia: A Kommunikáció Művészete

Frissítve: máj 9




A lovak hasonlóan "társadalomban" élő lények mint mi, de menekülő, prédaállat révén bennük még mindig mélyen gyökereznek a “rúgj vagy fuss” ösztönök. Amikor úgy döntünk, hogy kapcsolatba lépünk a lovakkal, lehetőségünk adódik csatlakozni hozzájuk, és elfogadtatni magunkat, valamint kapcsolatot építeni velük. Ez a fajta csatlakozás rendkívüli élmény lehet, és betekintést nyújthat saját magunk és társadalmunk megértésébe egyaránt.

Az interperszonális kapcsolat művészet és tudomány is, egyben ahol a lovak segíthetnek abban, hogy finomítsuk képességeinket, mivel ők nem “játszmáznak” velünk, egyszerűen és őszintén kommunikálnak.


A lovak ösztönösen tudják, hogy mikor érezzük magunkat komfortosan, mikor szorongunk vagy félünk. Azt viszont nem értik, hogy mi emberek miért cselekszünk sok esetben másképp, mint ahogyan valójában érezzük magunkat. Ezeket a vegyes jeleket - amelyeket szorongásunk elrejtésekor közvetítünk - inkongruenciának hívjuk.

Számos ok sarkallhatja az embert inkongruenciára, ami lehet pl. a félelem, s ilyenkor igyekszünk (tudatalatt) nem tudomást venni félelmünkről, mert máshogyan szeretnénk érezni magunkat, mint ahogyan valójában érezzük, s meg szeretnénk felelni egy szituációnak, vagy egy személynek.

A lovak az inkongruenciát kristálytisztán felismerik a velük folytatott kommunikáció során. Ilyenkor egy “értelmezhetetlen hangos, gesztikuláló energiabuborékot” látnak az emberi lényben.

Ez a fajta "energia" szabad szemmel láthatatlan, de teljes bizonyossággal érzékelhető, megtölti a teret és lehetővé teszi, hogy magunkhoz vonzzuk, vagy éppen eltaszítsuk vele a lovat.

A hitelességet kongruenciának hívjuk. A személyiség kongruenciáját az határozza meg, hogy képes-e felismerni érzéseit és tapasztalatait, és ezeket kifejezni magatartásával másokkal szemben is.


A lovakkal csak abban az esetben tudunk megfelelő kommunikációt kialakítani, ha a viselkedésünk, energiánk és szándékunk szinkronban legyen. Ez az az érzés, amikor egy barátunk, család tagunk azt mondja, hogy mennyire hiányoztunk neki, miközben átölel és érezzük a belőle sugárzó szeretetet (energiát), ami hitelesíti szavait a cselekedetei által, és ezáltal igaznak, és őszintének érezzük azt.


Az önismeret a kongruencia kulcsa




Carl Rogershez, a személyközpontú lélekgyógyászati irányzat atyjához köthető a fogalom terápiás gyakorlatba történő integrálása, s aki rájött, hogy a terapeuta őszinte és hiteles viselkedése a terápiás munka alapvető feltétele.


A kongruensen (hitelesen) viselkedő ember számára hozzáférhetők azok az érzelmek, melyeket a jelen pillanatban megtapasztal, azokat tudatosítani és a megfelelő időben kifejezni (verbálisan és nonverbálisan) is képes. A kongruens, önazonos személy nem “játszmázik” a ló előtt, önmagát adja, ezáltal egy valódi, őszinte kapcsolatba tud kerülni az állattal.


Ennek a feltételnek persze senki sem felel meg teljes mértékben, de minél jobban el tudja fogadni valaki azt, ami benne végbemegy, annál kongruensebb. A mindennapi életünkben legtöbbször meg tudjuk különböztetni, hogy kik azok, akik egy álarc mögé bújva lépnek kapcsolatba velünk, és kik azok, akiknek erre nincs szükségük, mert önazonos módon tudják megmutatni a külvilágnak azt, hogy milyenek is ők maguk. Ez utóbbi emberekben sokkal jobban megbízunk, hiszünk nekik, mert úgy érezzük, hogy nem játszanak előttünk szerepet.


"A nagymértékben kongruens ember közvetlen és őszinte mindabban amit mond, de nem érez kényszert arra nézve, hogy a érzelmi megélését közölje, és arra sem, hogy visszatartsa azt valamilyen önvédelmi célzattal."

A kongruencia nyilvánvaló hiányáról akkor beszélhetünk, amikor az egyén mást mond mint amit kifejez a mimikája, a gesztusai, és egyéb nonverbális jelzései által.

A hitelességre az embereknek érzékeny "radarjaik" vannak, és kulcstényezőnek bizonyul a terápia sikeressége szempontjából is: minél kongruensebb a “terapeuta” (ló) annál valószínűbb, hogy személyiségváltozást tud elérni a kliensénél. Ennek tudatában felmerül a kérdés, hogy mi az, ami növelni tudja a hitelességünket? Mindenekelőtt az önismeret, melyre a saját önismereti folyamatunk során tehetünk szert.


De miért lesz képes valaki hitelesen reagálni, ha kellő önismeretre tett szert? Azért, mert ha a szorongás okai felszínre és átdolgozásra kerültek, akkor már nincs többé szükség arra, hogy az egyén rejtegesse azokat önmaga vagy mások elől.

163 megtekintés0 hozzászólás